KATARINA WITT

A róla készült képek bizony már sok-sok évvel ezelőtt is megmozgatták fantáziánkat. Ez az elbűvölően bájos tini ide-oda siklott a jégen, és mindenki meglepetésére könnyedén nyerte az 1984-es szarajevói téli olimpiát. Aztán négy évvel később mindezt Calgaryban is megismételte. Mellesleg szerzett még négy világbajnoki címet, meg egy Emmy-díjat az 1990-ben a HBO-nak forgatott “Carmen on Ice" (Carmen a jégen) című produkciójáért.

Több ezer rajongói levelet és házassági ajánlatot kapott még a tizenkilencedik születésnapja előtt, és visszautasította Eileen Ford ajánlatát, aki pedig meglátta benne a szupermodellt. A Sports Illustrated magazin egyszer azt írta róla: “Tökéletes keveréke a művészetnek, a sportnak, a tornádónak és a magabiztosságnak”. Annyiszor nevezték a legszexisebb korcsolyázónőnek, hogy akár a cím örökös birtokosa is lehetne. Most, 33 évesen néhány filmszereppel a háta mögött már korcsolya nélkül is tiszteletbeli címeihez sorolhatja “a legszexisebb nő" jelzőt is.

Az emberek gyakran kérdezik tőlem, miért döntöttem úgy, hogy modellt állok ezekhez a fotókhoz. Ha ugratni akarom őket, azt mondom, hogy a barátom szeretett volna néhány erotikus fotót rólam. De ez csak poén. Alapvetően nagyon szeretem a testemet. Európában az emberek amúgy is sokkal nyitottabbak a meztelenség iránt, és az NDK-ban, ahol felnőttem, sok helyen lehetett nudista strandot találni. Valaha jártam is ezekre, egészen addig, amíg az emberek fel nem ismertek.

Az ügyeimet sohasem úgy intéztem, ahogy azt elvárták volna. Sem a hétköznapokon, sem a pályán. Amatőr koromban akadt olyan időszak, amikor a kosztümjeim vihart kavartak: sokak szerint túl szexi, túl rövid szoknyákat viseltem. Én azonban úgy vélem, a kosztümjeim mindig a programom megfelelő kiegészítői voltak, segítették megértetni a zene és a koreográfia mondanivalóját. Az volt a szándékom, hogy minél több szenvedélyt, és talán több érzékenységet vigyek a korcsolyázásba, mint bárki más előttem.

Biztos vagyok benne, néhány rajongómat sokkolni fogja, ha megtudja, hogy levetkőztem a Playboynak. Zavarban érzik majd magukat, és azt kérdezik, miért tettem. Nem tudom, mit feleljek azon kívül, hogy úgy éreztem, kész vagyok ezt megtenni. Viszont azt gondolom, miután az emberek látták a fotóimat, elmúlik a zavaruk. A képek gyönyörűek, egyszerűen tiszták és természetesek. Meztelenek, mégis ártatlanságot sugallnak. A természetben készültek, Hawaii-on természetes tehát, hogy meztelen vagyok. A felvételek készítésének idején végig tökéletesen ellazult voltam; a három nap alatt, amíg fotóztunk, minden reggel odamentem a stylisthoz megkérdezni, mit vegyek fel aznap. Ő pedig minden alkalommal így felelt: semmit. Ez volt a mi kis játékunk.

Az újságírók sokszor írtak rólam, hogy szerettem és szeretek flörtölni. Nos, ki nem szeret? Régóta foglalkoztat, sokat gondolkozom a szerelemről és a szexről, különösen mióta elolvastam egy sok vitát kiváltó könyvet Bertolt Brechtnek a nőkhöz fűződő kapcsolatáról. A szerző, Sabine Kebir egy lélegzetelállító tézissel állt elő: szerinte Brechtnek a szex nem a beteljesülés volt vagy a viszony csúcspontja, hanem az igazi szerelmi kapcsolat kezdete. Nekem tetszik az ötlet, hogy az ágy csak egy megálló a szerelem felé vezető utazás során. Ez természetesen azt is megmagyarázza, miért tartották évszázadokon át különösnek, hogy a szerelmi szimfóniák muzsikája csak hömpölyög folyamatosan, nincs se csúcspont, se crescendo. Nem csoda, hogy az aláfestő zene - ami maga a szex - a fő zenei tétel. Vannak olyan pillanatok, amikor a közelség, a vonzó külső összehozza a férfit és a nőt. És az érzés, hogy magam feloldódok a másik karjaiban, miközben megtalálok ott valaki mást, pótolhatatlan, felcserélhetetlen. Nagyjából ugyanezeket a gondolataimat írtam le a könyvről tavaly egy német újságban, és a cikk komoly érdeklődést keltett a hazámban. Feltételezem, most is hasonló érdeklődést vált ki, ezúttal világszerte, aminek örülök.

Büszke vagyok a fotóimra, de amikor beszélni kezdek róluk, néha nevetnem kell, és azt kérdezem: ugyan kit érdekel, én mit gondolok róluk? Itt az ideje, hogy kiderüljön, mások mit gondolnak róla.

Playboy (HUN), 1999. November — Photo: Lance Staedler